Te vagy életem csalódása. Te vagy, akit többnek, jobbnak, érettebbnek, tapasztaltabbnak hittem. Te vagy, akitől a legtöbb bántást kaptam. Te vagy, aki elítélsz másokat a viselkedésük miatt, miközben a te viselkedésed szégyenletes. Te vagy, aki elítéled a bántalmazás minden formáját, miközben magad is bántasz. Meglöksz és szarnak nevezel. Te vagy, aki erkölcsi magaslaton ülsz, és azt hiszed, milyen faszán csináltad, pedig a kapcsolatok mindig két emberen múlnak. Te vagy, aki azt mondod, végigcsináltad velem a folyamatot, miközben a költözés és a válás előtt elhagytál. Te vagy, aki minden porcikámban megaláztál és azt vártad, én próbálkozzam tovább. Te vagy, aki azzal áltatja magát, hogy én nem tettem semmit az elmúlt félévben, holott minden megaláztatás ellenére, én próbáltam a kapcsolatot felvenni veled. Te vagy, aki egyszer azt mondod, elég volt belőlem, majd azt, hogy semmi vagyok, mert fél éve nem hallottál rólam. Te vagy, aki nem azt mondja, amit érez, vagy amit szeretne. Aki azt ...
Mi van akkor, ha nem tudom, hogy mi van bennem? Mi van akkor, ha nem tudom, hogy a sorsban, a véletlenekben, Isten gondviselésében vagy éppen humorában higgyek-e? Mi van akkor, ha kicsit mindenben hiszek? Mi van akkor, ha egyikben sem tudok hinni? Összeugrik a gyomrom, ha meglátom. Delíriumos állapotba kerültem, hogy vele álmodtam, és végre olyat, hogy jó volt. Érzi a szívem, hogy szeretem. Nagyon is, még mindig. Mi van akkor ha ez az egész azt akarja megtanítani, megmutatni nekem, hogy ki vagyok én. Hogy hogyan működöm. Hogy mi az, amit fel kell vállalnom. Mi az az énállapot, az a cselekedet, pontosabban gondolatmegvalósítás, amit fel kell vállalnom, és szárnyakat tudok utána növeszteni? Mi van akkor, ha ez az ember, a legnagyobb motivátorom, és valami nagy dolog fog kisülni belőlem? Mi van ha az egésznek semmi más célja nincs, mint az én növekedésem. Az én önismeretem. Az én tanulási folyamatom. Az én viselkedésemnek, működésemnek a felfedezése, annak megismerése, hogy miv...