Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

30 másodperc

Nem csak a férfiaknak van szüksége plusz másodpercekre egy beszélgetésben. Nem csak a férfiaknak van szüksége arra, hogy a párjuk egy gondolattal többre csendben maradjon. Te voltál az, aki rámutatott arra, hogy nekem például ki kell ventilálnom magam, mondom a magamét, gyakran hevesen, akár levegőt sem véve, de ha megvan az a kis idő, amíg te csendben tudsz maradni, mindig megérkezem a beszélgetésbe, és mindig meghallom, amit mondani akarsz.  Mindannyian csak azt akarjuk, hogy hallgassanak, halljanak meg minket. Lehet, hogy egy nőnek a felesleges fecsegés, lehet, hogy egy férfinak a 30 másodperc csend az az idő, amíg eljut oda, hogy kibökje a lényeget. Lehet, hogy a nő szavakkal, lehet, hogy a férfi némasággal tölti meg az átmenetet. Ha türelemmel vagyunk, mindkét nem képes a másik valódi meghallgatására, az igazság meghallására vagy elmondására.  Sőt. Olykor nem csak ahhoz kell plusz 30 másodperc, hogy meghalljuk a másikat. Sokszor az is idő, amíg önmagunkat, az őszinte, elvárásoktól
Megjegyzés küldése
További információk
Legutóbbi bejegyzések
Bárcsak ne szeretnélek. Bárcsak el tudnálak már felejteni. Bárcsak ne gondolnék rád a nap minden órájában. Bárcsak gyorsabban telne az idő. Bárcsak visszaforgathatnám az időt. Bárcsak végigsimítanád még egyszer az arcom. Bárcsak ne így alakult volna. Bárcsak tudnám, miért lett így. Bárcsak vége lenne bennem. Bárcsak kezdődne valami új. Bárcsak ne tartana vissza, amit irántad érzek. Bárcsak ne gondolnám, hogy te voltál az igazi. Bárcsak újra olyan boldog lehetnék, mint akkor ott a vízben veletek. Bárcsak megtalálnám a helyem a világban. Bárcsak rend lenne már bennem. Bárcsak ne akarnálak egyik pillanatban visszakapni, a másikban örökre elfelejteni. Bárcsak ne tudnám, hogy ez azért van, mert visszakapni nem tudlak. Bárcsak akartál volna eléggé. Bárcsak kellettem volna eléggé. Bárcsak szerettél volna eléggé.
Megjegyzés küldése
További információk

Születésnapodra

Tegnap észrevettem, hogy már nem kedveled az általad készített fotóimat. Nem értem ezt. Tudom, hogy ez a napokban történt, és bár nem tudom mi zajlik benned, nehéz megértenem a gyógyulásnak ezt a választott formáját. Lehet, hogy már nem szeretsz, sőt, lehet, hogy már egyenesen utálsz, de úgy tenni, mintha nem létezett volna köztünk szerelem, számomra nagyon fájdalmas. Nekem eddigi életem legnagyobb szerelme vagy. Igen, vagy. Nekem nem múltak el az érzéseim. Tudom, hogy te jóval előrébb tartasz ebben a folyamatban, de ott voltam, megéltem, tudom, hogy mennyire szerettél, tudom, hogy neked is nagy szerelem voltam én. Azt is mondtad többször is, hogy a legnagyobb.  Hogyan lehet ezt így megsemmisíteni? Ha törlöd minden nyomát, elmúlik? Ha meg már elmúlt, nem mindegy, hogy ott a lájk vagy nem? Igazából számomra ez pont azt mutatja, hogy igenis van még ott érzés. Mert ha közönyös lennél, baromira nem érdekelne, hogy ott a lájk vagy sem. De téged érdekel.  Évekkel ezelőtt te már kizártál az é
Megjegyzés küldése
További információk
Nem gondoltam, hogy valaha még miattad fogok írni. Hogy újra ugyanaz, dehogy ugyanaz, sokkal nagyobb fájdalom fog rávinni az írásra. Hogy történhetett ez? Hogy kerülhettem újra ebbe a helyzetbe? Persze tudom, hogy kerültem, kerültünk ebbe a helyzetbe. De nem tudom elfogadni. Fáj minden pillanat, ami nélküled telik.
Megjegyzés küldése
További információk
Hogy gondolhattam valaha, hogy ki tudlak zárni magamból? Mintha egy gyermek küszködését olvastam volna újra. Ma már szinte hihetetlen, hogy ki akartalak zárni. Téged, akinek a karjaiban gyógyulok. Aki az első és az utolsó gondolatom minden nap. Honnan jöttél? Ki vagy te? Ki küldött? Hogy történhetett ez? Milyen forgatókönyvet írt a sors nekünk?  2018-as az első feszítő bejegyzésem. Akkor már tudtam, hogy te fordulópont vagy az életemben. Hogy mindent fel fogsz bolygatni. Isten a tanúm, mennyire próbáltam, de mennyire nem tudtam magam távol tartani tőled.  Most már az enyém vagy, és én a tiéd. Hogy ki rendezte ezt így, talán sosem fog kiderülni, és persze nem is lényeg. Gyönyörű kegyetlen sorsírása ez valakinek. Milyen hosszú, és milyen rögös út vezetett eddig. De kétségtelenül elvezetett hozzád. Te vagy, aki mellett megnyugszom, és aki mindeközben úgy képes feltüzelni, ahogy már régóta senki. Te vagy, akinek elhiszem, hogy szép vagyok. Jó néha a te szemeddel látni magam. Te vagy az egy
Megjegyzés küldése
További információk
Mi lesz most velem? Hogy fog menni nélküled? Mennyire fogok ragaszkodni, ahhoz az ideához, amit köréd építettem?  Ettől sosem volt szebb a lezáráshoz. Most mégis kétségeim vannak. Hiányzol az életemből, vagy legalábbis valami, amit veled azonosítok. Érezni akarom azt az izgalmat, ami elönt, ha meglátom a neved a kijelzőn. Az izgalmat, amit a várakozás ad a válaszaidra. De ez már nem is biztos, hogy elég. Hallani akarom, ahogy azt mondod, szép vagyok. Akarom azt a nézést, a mosolyt, a magabiztosságot, amivel belém látsz.  Akarom ezt a lazaságot. Hogyan engedjelek el, mikor majdnem mindent akarok, amit képviselsz? Hogyan tegyem át az energiám másba, ha folyton rajtad jár az eszem? Fel van adva a lecke. Megint. Még mindig. Öt év. Körülötted. Az első öleléssel megpecsételődött.
Megjegyzés küldése
További információk

Merre, hogyan tovább?

Rá kellett jönnöm, hogy az összes szexuális vágyam, minden fantáziám hozzád kapcsolódik. Na már most ez baromi nagy probléma.  1. Nem fog tudni soha teljesülni. Már vagy ezerféleképpen próbáltam gondolatban legalizálni, de nyilván sehogy sem fog működni. Ebből meg természetesen következik az, hogy a beteljesülés nem járható út. Meg is volna az első probléma.  2. Nem működnek a dolgaim mással. Mivel rád vágyom, másra nemigen. Szóval megvan a probléma kettő. Ez a két dolog mérhetetlenül itt van az életemben, és nagyon kellene kezdeni velük valamit.  Mi segíthetne? A terápia remélhetőleg. Legalábbis abban tudna segíteni, hogy merre induljak. Magam nem jutok egyről a kettőre, ez már látszik évek óta. Hihetetlen, hogy egyáltalán ennyi időt kibírtam így, és nem ment tönkre semmi körülöttem. Kivéve persze azt a tényt, hogy nem tudom, veled pontosan mi van ezzel kapcsolatban.  Segíthetnél te. Na de az meg olyan veszélyes, vagyis én vagyok önveszélyes. Félek, mit tennék a közeledben. Már egy la
Megjegyzés küldése
További információk