Gondolkodó Nő

Ha újrakezdhetném, távol tartanám magam tőled. Sosem akarnálak megismerni, tudni milyen vagy, nem vágynám lefejteni rólad a rétegeket. Nem áhítanám, hogy úgy nézz rám, hogy olyan hatással legyek rád, amilyennel te rám.  Ha újrakezdhetném, nem lesnélek minden kereszteződésben, nem várnám, hogy felbukkanj. Nem kívánnám, hogy láss, amikor csinos vagyok. Nem is lenne fontos, hogy csinosan lépjek utcára, mert nem gondolnék arra minden alkalommal, hogy talán pont ma futunk össze és a legjobb formámban kell lennem. Ha újrakezdhetném, hidegen hagynál. Nem találnék valamiféle izgalommal teli érthetetlen megnyugvást nálad. Nem jutna eszembe hétfő délutánonként hozzád indulni, és azt sem érezném, hogy ebben az időpontban bárhol máshol egyszerűen nem a helyemen vagyok. Ha újrakezdhetném, soha be sem tenném a lábam hozzád, nem bújnék sajátom helyett a te cipődbe, nem hagynám, hogy felvigyél a tetőre, nem hagynám, hogy élményt akarj nekem adni, nem hagynám, hogy előjöjjön belőled a védelmező férfi

Hogy gondolhattam, hogy menne nekünk? Hogy gondolhattad, hogy megy nélküled?  Kellesz! Akármekkora rész legyen belőled, kell, kérem, akarom! Nem tudok már nélküled teljes lenni. Mintha mindig hiányozna valami. Az a pár nap, mikor olyanok voltunk mint rég, a nyaram legszebb időszaka volt. Valamit érő nőnek éreztem magam, újra. Hihetetlen hogy milyen hatással vagy rám még mindig.