Gondolkodó Nő

Mindig is hittem abban, hogy képesek vagyunk a gondolatainkkal teremteni. A tízmilliószoros napokkal, amelyeknek időpontjairól rendre a Facabookról értesülök, valahogy mégis hadilábon állok. Az, hogy a main egyáltalán elgondolkodtam, tudom, hogy azt jelenti, kell valamibe kapaszkodnom, kell valamilyen láthatatlan segítségben hinnem. Talán nem szép dolog, de a szívem azt diktálja, hogy vele kezdjem a számvetést. Vele, aki miatt ezt az egész önmagamnak, önmagamról irkálást elkezdtem. Ma megint azt érzem, csak az ő karjaiban lenne jó. Ma megint egy Olyan napom van. Minden bűnbánásom, racionalitásom, józan eszem ellenére, ma megint csak rá vágyom. Ma megint olyasmire vágyom, amim nem lehet. Tegnap már jobban voltam. Tegnap tudtam helyesen gondolkodni. Ma megint egy olyan nő akarok lenni, akire számíthat. Ma megint vágyom a kettőnk közti vibrálásra. Ma megint vágyom a csókjára. Ma megint felidéztem azokat a pillanatainkat, amelyekben örökre benne ragadtam volna. Ma legszívesebben

Ma fogalmazódott meg bennem teljes biztosságot öltve először, hogy nem is én vagyok az, aki sodródott a történésekkel. Igazából én irányítottam, alakítottam a szálakat, és ő volt, aki lesz ami lesz, lássuk mi sül ki belőle alapon hagyta, hogy történjenek a dolgok. Nem kezdeményezett, igazából annyit tett, hogy nem mondott nemet semmire. Lényegében - és erre is csak most jöttem rá - nekem volt fontosabb a kettőnk kapcsolata, én kerestem folyamatosan a társaságát, igényeltem, hogy tudjam, hogyan alakul az élete. Miközben a szívem megszakad, hogy milyen nehéz lehet most neki, millió szálon futtatom a gondolataimat, mit, hogyan, mikor tehetnék érte, annak ellenére, hogy jól tudom, nem segíthetek semmit, illetve ezzel előhozakodnom is inkább csak ártana, úgy érzem, nem vetne rám jó fényt egy újabb parttalan próbálkozás, miközben neki nem voltam benne abban a szűkebb, vagy talán tágabb körben, akinek szólt volna éppen pont erről. Vigasztalhatnám magam azzal, hogy kisebb baja is nagyobb vo

Azt mondták: "ti mindenki másnál jobban egymásra vagytok hangolódva". Akkor esett csak le: tényleg. Mindenki más már látja, de neked legutoljára esik csak le, ott, abban a pillanatban. Innen van még vissza?