Gondolkodó Nő

Miért nem hagytál békén? Ha nem hagysz, miért nem csinálod rendesen? Tudod te, hogy mit akarsz? Tőlem, vagy bárki mástól? Ne szórakozz velem. Ne játssz velem. Meddig csináljuk még ezt? Kikészítesz. Nem vagyok teljesen a magam ura. Mégis hogy gondoltad, hogy hatalmad lehet felettem, hogy befolyásolhatsz? Szomorúvá teszel. Elszomorít, hogy ez az egész kilátástalan. Mégis mit gondoltam, mikor belekezdtem?! Miért sodortam magam érzelmileg ekkora bajba? A felismerés, a tudat, hogy igazából mi sosem leszünk együtt, teljesen elkeseredetté tesz. Hogyan lehet, hogy két ember ennyire akarja egymást, mégsem lehet együtt. Miért űz a sors ilyen kegyetlen tréfát velünk. Mit kell megtanulnunk? Mit kell megtanulnom? Fapofát már annyi mindenhez tudok vágni. Rezzenéstelen arccal szeressek megint?! Itt a lényeg. A rezzenéstelen arc. Fapofa. Ne lássa senki. Nem láthatja senki. Egyedül maradtam vele. Mint egyszer nagyon rég. Amikor ugyanígy pont az nem lehetett az enyém. Pont ugyanígy nem tudta, nem

Hol van az a határ, amíg még érdemes mások miatt megkérdőjelezni önmagad? Kell-e egyáltalán másokkal foglalkozni? Kell-e önmagunkon ennyit gondolkodni? Hol a határ, meddig lehet feszíteni, hogy ne a kisebbik ellenállást válaszd? Mennyire vagy ura az életednek? Mennyire befolyásolja mások sorsa a tiéd? Vagy az akarata, a kívánságai? Ha mindennél jobban vágyik valamire, ami veled kapcsolatos, az tőled függetlenül megtörténhet? Akarhat-e más, akarhat-e ő annyira valamit, hogy te ne számíts? Mi van, ha igen? De mi van ha nem? Ha nem, akkor bármi, amit te kívánsz és mások életére is hatással van, szintén nem lehet? Mi a rendezőerő az emberi kapcsolatokban? Mi a rendezőerő egy párkapcsolatban? Mi a szerelemben? Alakítjuk, vagy meg van írva? Ha alakítjuk, akkor mások is, de akkor mi van az érdekellentétekkel? Ha meg van írva, akkor meg nem tök mindegy? Akkor meg nincs szabad akarat? Vagy lehet korlátolt a szabad akarat? De mégis hogy? Ha mindenki azt tehetné, amihez csak kedve van, káos