Gondolkodó Nő

Te vagy életem csalódása. Te vagy, akit többnek, jobbnak, érettebbnek, tapasztaltabbnak hittem. Te vagy, akitől a legtöbb bántást kaptam. Te vagy, aki elítélsz másokat a viselkedésük miatt, miközben a te viselkedésed szégyenletes. Te vagy, aki elítéled a bántalmazás minden formáját, miközben magad is bántasz. Meglöksz és szarnak nevezel. Te vagy, aki erkölcsi magaslaton ülsz, és azt hiszed, milyen faszán csináltad, pedig a kapcsolatok mindig két emberen múlnak. Te vagy, aki azt mondod, végigcsináltad velem a folyamatot, miközben a költözés és a válás előtt elhagytál. Te vagy, aki minden porcikámban megaláztál és azt vártad, én próbálkozzam tovább. Te vagy, aki azzal áltatja magát, hogy én nem tettem semmit az elmúlt félévben, holott minden megaláztatás ellenére, én próbáltam a kapcsolatot felvenni veled. Te vagy, aki egyszer azt mondod, elég volt belőlem, majd azt, hogy semmi vagyok, mert fél éve nem hallottál rólam. Te vagy, aki nem azt mondja, amit érez, vagy amit szeretne. Aki azt ...

Mi van akkor, ha nem tudom, hogy mi van bennem? Mi van akkor, ha nem tudom, hogy a sorsban, a véletlenekben, Isten gondviselésében vagy éppen humorában higgyek-e? Mi van akkor, ha kicsit mindenben hiszek? Mi van akkor, ha egyikben sem tudok hinni? Összeugrik a gyomrom, ha meglátom. Delíriumos állapotba kerültem, hogy vele álmodtam, és végre olyat, hogy jó volt. Érzi a szívem, hogy szeretem. Nagyon is, még mindig.  Mi van akkor ha ez az egész azt akarja megtanítani, megmutatni nekem, hogy ki vagyok én. Hogy hogyan működöm. Hogy mi az, amit fel kell vállalnom. Mi az az énállapot, az a cselekedet, pontosabban gondolatmegvalósítás, amit fel kell vállalnom, és szárnyakat tudok utána növeszteni?  Mi van akkor, ha ez az ember, a legnagyobb motivátorom, és valami nagy dolog fog kisülni belőlem? Mi van ha az egésznek semmi más célja nincs, mint az én növekedésem. Az én önismeretem. Az én tanulási folyamatom. Az én viselkedésemnek, működésemnek a felfedezése, annak megismerése, hogy miv...

Létezik-e olyan, hogy igazi? Ha igen, mindenkinek eljön az életébe? Egy igazi van, van több? Mitől lesz valaki igazi? Mitől érezzük őt vagy őket másnak?  Lehet-e igazi az, aki fájdalmat okoz? Aki sérüléseket hagy benned és aki maga is sérül. És ha van igazi, biztos, hogy vele leszünk?  Lehet-e valaki idővel az igazi, vagy az első pillanatban tudod? Lehet-e az igazid, aki téged nem annak érez? De akkor te miért érzed őt annak?  Megérezzük, tudjuk, vagy ragaszkodunk? Idealizálunk? Tudjuk egyáltalán mi a jó nekünk? Mi az, hogy jó? Van olyan, hogy egy kapcsolatban nem bántjuk meg egymást? Vajon én miben hiszek? Van ezekre egységes válasz, mint valamiféle általános igazság? Olyan sok ember boldogtalan a kapcsolatában, olyan sokan még úton vannak egymáshoz. Van, akinek sikerül? De úgy tényleg, sikerül? Vagy én, aki ezen gondolkodom az újhold reggelén vagyok az egyetlen, aki még nem látott igazán nagy, sírig tartó szerelmet? Ha valakik életük végéig kitartanak egymás mellett, és...

Hogy ezután mi lesz, azt csak a jó Isten tudja. Vált-e ki még belőled érzést, ha meglátsz, ha egy helyiségben vagyunk. Számítok-e még neked. Kavarognak bennem a gondolatok, szomorúságot érzek. Úgy érzem, nem én irányítok. Úgy érzem, nekem ezt el kell engednem, és hagynom, hogy minden úgy történjen, ahogy azt valaki megírta nekem, vagy nekünk. Lehet, hogy ez már az elengedés vége. Nem tudom. Semmiképp nem új kezdetnek érzem. Nincs vibrálás, nincs szerelmes feszültség. Csak sima feszültség van. Bennem még hozzá egy kis fájdalom. Elteszlek most már egy fiókba, talán ideje, hogy emlék legyél és ne a jelen minden pillanata. Szeretlek, de magamat is szeretem. Ideje magamat választanom, továbblépnem. Haladnom a saját utamon. Remélem egyre kisebb helyed lesz a szívemben, és betölti majd valami szép a jelenben. Ha úgy alakul, hogy van még dolgunk egymással, mindent meg fogok tenni, hogy működjön, hogy boldog legyek és boldog legyél. Isten látja lelkem, másképp csinálnám. Jobban csinálnám. Hogy ...