Ugrás a fő tartalomra

Igazi

Létezik-e olyan, hogy igazi? Ha igen, mindenkinek eljön az életébe? Egy igazi van, van több? Mitől lesz valaki igazi? Mitől érezzük őt vagy őket másnak? 

Lehet-e igazi az, aki fájdalmat okoz? Aki sérüléseket hagy benned és aki maga is sérül. És ha van igazi, biztos, hogy vele leszünk? 

Lehet-e valaki idővel az igazi, vagy az első pillanatban tudod? Lehet-e az igazid, aki téged nem annak érez? De akkor te miért érzed őt annak? 

Megérezzük, tudjuk, vagy ragaszkodunk? Idealizálunk? Tudjuk egyáltalán mi a jó nekünk? Mi az, hogy jó? Van olyan, hogy egy kapcsolatban nem bántjuk meg egymást?

Vajon én miben hiszek?

Van ezekre egységes válasz, mint valamiféle általános igazság? Olyan sok ember boldogtalan a kapcsolatában, olyan sokan még úton vannak egymáshoz. Van, akinek sikerül? De úgy tényleg, sikerül? Vagy én, aki ezen gondolkodom az újhold reggelén vagyok az egyetlen, aki még nem látott igazán nagy, sírig tartó szerelmet? Ha valakik életük végéig kitartanak egymás mellett, és szépen, harmóniában élik le az életüket, ők egymásnak az igazik voltak, vagy megalkuvások sora?

Én nem konfliktusmentes vagy könnyű kapcsolatot szeretnék. Nem gondolom azt, hogy ne kellene magunkkal vagy egymással néha küzdenünk. Nem gondolom, hogy ezt meg lehet úszni. Talán az igazi valóban attól lesz igazi, hogy bármi történjen is, visszatalálsz hozzá, mert az életed vele jobb, mint nélküle? Valójában mind tudnánk egymás nélkül élni. De akkor mi értelme lenne az életünknek? 

Van akinek annyi a sorsa, hogy megélje de ne élje a szerelmet? Ki dönti el, hogy kinek mekkora jár szeretetből egy leélt életben? 

Min múlik, hogy kinek a szeretete jó nekünk és kié nem?

Van valamiféle egységes rend a világban? Valami körforgás? Valami kiegyenlítődés? Ha otthagytál valakit, téged is ott fognak? Ki dönti el, hogy mit érdemlünk?

Van olyan, hogy két ember egymásnak van teremtve vagy rendelve? Ha van, akkor nem is kell tennünk semmit? Vagy épp ellenkezőleg, tehetünk bármit? 

Szeretem őt. Még mindig. Miért nem tudok beletörődni, hogy ennyi volt? Nekem ő az igazi? Mit tartogat nekünk, vagy külön-külön neki és nekem az élet? 

Rá tudom bízni magam a sorsra? Van ilyen, hogy sors?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Olyan jó volt belőled egy kicsit kapni! Hiányoztál! Annyira szeretem, amilyen vagy. Kell, egyszerűen szükségem van egy ilyen karakterre, de nem is a karakterre, egyszerűen rád van szükségem ahhoz, hogy jól tudjak működni. Hogy ott legyek a helyemen. Hogy alkossak, hogy motivált legyek, hogy segíts szárnyalni. Ha most nem rontjuk el, talán lehetnél te az egész életemben az a személy, aki tudja, hol tart az életem, aki tudja milyen vagyok, aki ott van nekem, akinek ott vagyok én. Mert én is szeretnék ott lenni neked. Mert azt akarom, hogy tud, mindig számíthatsz rám, mert te kiemelten fontos vagy az életemben, mert megkérdőjelezhetetlen helyed van a szívemben. Nekünk dolgunk van egymással. Remélem ezt érzed te is, és ha érzed, nem érted félre. Talán most sikerülhet. Talán most úgy tudjuk megadni a másiknak, amire szüksége van, hogy senkinek nem okoz fájdalmaz. Talán most majd úgy működik, ahogy kell. Működnie kell, mert nem maradhatsz ki az életemből. Veled teljes! És azon leszek, hogy e...
Megjegyzés küldése
További információk
Hogy gondolhattam valaha, hogy ki tudlak zárni magamból? Mintha egy gyermek küszködését olvastam volna újra. Ma már szinte hihetetlen, hogy ki akartalak zárni. Téged, akinek a karjaiban gyógyulok. Aki az első és az utolsó gondolatom minden nap. Honnan jöttél? Ki vagy te? Ki küldött? Hogy történhetett ez? Milyen forgatókönyvet írt a sors nekünk?  2018-as az első feszítő bejegyzésem. Akkor már tudtam, hogy te fordulópont vagy az életemben. Hogy mindent fel fogsz bolygatni. Isten a tanúm, mennyire próbáltam, de mennyire nem tudtam magam távol tartani tőled.  Most már az enyém vagy, és én a tiéd. Hogy ki rendezte ezt így, talán sosem fog kiderülni, és persze nem is lényeg. Gyönyörű kegyetlen sorsírása ez valakinek. Milyen hosszú, és milyen rögös út vezetett eddig. De kétségtelenül elvezetett hozzád. Te vagy, aki mellett megnyugszom, és aki mindeközben úgy képes feltüzelni, ahogy már régóta senki. Te vagy, akinek elhiszem, hogy szép vagyok. Jó néha a te szemeddel látni magam. Te va...
Megjegyzés küldése
További információk

Bízom az életben

Hogy ezután mi lesz, azt csak a jó Isten tudja. Vált-e ki még belőled érzést, ha meglátsz, ha egy helyiségben vagyunk. Számítok-e még neked. Kavarognak bennem a gondolatok, szomorúságot érzek. Úgy érzem, nem én irányítok. Úgy érzem, nekem ezt el kell engednem, és hagynom, hogy minden úgy történjen, ahogy azt valaki megírta nekem, vagy nekünk. Lehet, hogy ez már az elengedés vége. Nem tudom. Semmiképp nem új kezdetnek érzem. Nincs vibrálás, nincs szerelmes feszültség. Csak sima feszültség van. Bennem még hozzá egy kis fájdalom. Elteszlek most már egy fiókba, talán ideje, hogy emlék legyél és ne a jelen minden pillanata. Szeretlek, de magamat is szeretem. Ideje magamat választanom, továbblépnem. Haladnom a saját utamon. Remélem egyre kisebb helyed lesz a szívemben, és betölti majd valami szép a jelenben. Ha úgy alakul, hogy van még dolgunk egymással, mindent meg fogok tenni, hogy működjön, hogy boldog legyek és boldog legyél. Isten látja lelkem, másképp csinálnám. Jobban csinálnám. Hogy ...
Megjegyzés küldése
További információk