Gondolkodó Nő

Tegnap észrevettem, hogy már nem kedveled az általad készített fotóimat. Nem értem ezt. Tudom, hogy ez a napokban történt, és bár nem tudom mi zajlik benned, nehéz megértenem a gyógyulásnak ezt a választott formáját. Lehet, hogy már nem szeretsz, sőt, lehet, hogy már egyenesen utálsz, de úgy tenni, mintha nem létezett volna köztünk szerelem, számomra nagyon fájdalmas. Nekem eddigi életem legnagyobb szerelme vagy. Igen, vagy. Nekem nem múltak el az érzéseim. Tudom, hogy te jóval előrébb tartasz ebben a folyamatban, de ott voltam, megéltem, tudom, hogy mennyire szerettél, tudom, hogy neked is nagy szerelem voltam én. Azt is mondtad többször is, hogy a legnagyobb.  Hogyan lehet ezt így megsemmisíteni? Ha törlöd minden nyomát, elmúlik? Ha meg már elmúlt, nem mindegy, hogy ott a lájk vagy nem? Igazából számomra ez pont azt mutatja, hogy igenis van még ott érzés. Mert ha közönyös lennél, baromira nem érdekelne, hogy ott a lájk vagy sem. De téged érdekel.  Évekkel ezelőtt te már kizártál az é