Életem csalódása

Te vagy életem csalódása.
Te vagy, akit többnek, jobbnak, érettebbnek, tapasztaltabbnak hittem.
Te vagy, akitől a legtöbb bántást kaptam.
Te vagy, aki elítélsz másokat a viselkedésük miatt, miközben a te viselkedésed szégyenletes.
Te vagy, aki elítéled a bántalmazás minden formáját, miközben magad is bántasz. Meglöksz és szarnak nevezel.
Te vagy, aki erkölcsi magaslaton ülsz, és azt hiszed, milyen faszán csináltad, pedig a kapcsolatok mindig két emberen múlnak.
Te vagy, aki azt mondod, végigcsináltad velem a folyamatot, miközben a költözés és a válás előtt elhagytál.
Te vagy, aki minden porcikámban megaláztál és azt vártad, én próbálkozzam tovább.
Te vagy, aki azzal áltatja magát, hogy én nem tettem semmit az elmúlt félévben, holott minden megaláztatás ellenére, én próbáltam a kapcsolatot felvenni veled.
Te vagy, aki egyszer azt mondod, elég volt belőlem, majd azt, hogy semmi vagyok, mert fél éve nem hallottál rólam.
Te vagy, aki nem azt mondja, amit érez, vagy amit szeretne. Aki azt mondja, takarodjak, majd azt várja, hogy menjek próbálkozzam újra.
Te vagy, aki azt hiszed csak te nyíltál meg és csak te veszítettél. Mekkorát tévedsz.
Te vagy, aki nem képes megérteni mások veszteségét.
Te vagy, aki nem érti, milyen egy gyermek iránt felelősséget vállalni. Hogy milyen magad elé helyezni egy aprócska embert, aki teljesen tőled függ.
Te vagy, aki nem volt képes tiszta fejjel megbeszélni a történteket.
Te vagy, akiben olyan indulatok dúlnak, hogy torka szakadtából üvölt.
Te vagy, aki bár nem nevezte annak, mégis a legnagyobb lépést tette annak érdekében, hogy ez ne legyen normális kapcsolat.
Te vagy, aki a saját cselekedetit validálja, a másikét pedig meg sem próbálja megérteni.
Te vagy, aki elhazudja, megmásítja azt az egy évet, mégis engem vádol vele.
Te is az vagy, aki még nem dolgozta fel a szakítást.
Te vagy, aki nagyobbat veszít.
Te vagy, akitől én innentől soha semmit már nem akarok.