Ugrás a fő tartalomra

Olyan jó volt belőled egy kicsit kapni! Hiányoztál!

Annyira szeretem, amilyen vagy. Kell, egyszerűen szükségem van egy ilyen karakterre, de nem is a karakterre, egyszerűen rád van szükségem ahhoz, hogy jól tudjak működni. Hogy ott legyek a helyemen. Hogy alkossak, hogy motivált legyek, hogy segíts szárnyalni.

Ha most nem rontjuk el, talán lehetnél te az egész életemben az a személy, aki tudja, hol tart az életem, aki tudja milyen vagyok, aki ott van nekem, akinek ott vagyok én. Mert én is szeretnék ott lenni neked. Mert azt akarom, hogy tud, mindig számíthatsz rám, mert te kiemelten fontos vagy az életemben, mert megkérdőjelezhetetlen helyed van a szívemben.

Nekünk dolgunk van egymással. Remélem ezt érzed te is, és ha érzed, nem érted félre. Talán most sikerülhet. Talán most úgy tudjuk megadni a másiknak, amire szüksége van, hogy senkinek nem okoz fájdalmaz. Talán most majd úgy működik, ahogy kell.

Működnie kell, mert nem maradhatsz ki az életemből. Veled teljes! És azon leszek, hogy ezt viszonozzam, hogy betölthessem azt az űrt, ami akár egy párkapcsolat mellett is megmaradhat. És én már ott leszek, csomagban. Aki téged kap, engem is kap, mert a barátod leszek.

Mindenáron.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogy gondolhattam valaha, hogy ki tudlak zárni magamból? Mintha egy gyermek küszködését olvastam volna újra. Ma már szinte hihetetlen, hogy ki akartalak zárni. Téged, akinek a karjaiban gyógyulok. Aki az első és az utolsó gondolatom minden nap. Honnan jöttél? Ki vagy te? Ki küldött? Hogy történhetett ez? Milyen forgatókönyvet írt a sors nekünk?  2018-as az első feszítő bejegyzésem. Akkor már tudtam, hogy te fordulópont vagy az életemben. Hogy mindent fel fogsz bolygatni. Isten a tanúm, mennyire próbáltam, de mennyire nem tudtam magam távol tartani tőled.  Most már az enyém vagy, és én a tiéd. Hogy ki rendezte ezt így, talán sosem fog kiderülni, és persze nem is lényeg. Gyönyörű kegyetlen sorsírása ez valakinek. Milyen hosszú, és milyen rögös út vezetett eddig. De kétségtelenül elvezetett hozzád. Te vagy, aki mellett megnyugszom, és aki mindeközben úgy képes feltüzelni, ahogy már régóta senki. Te vagy, akinek elhiszem, hogy szép vagyok. Jó néha a te szemeddel látni magam. Te vagy az egy

Születésnapodra

Tegnap észrevettem, hogy már nem kedveled az általad készített fotóimat. Nem értem ezt. Tudom, hogy ez a napokban történt, és bár nem tudom mi zajlik benned, nehéz megértenem a gyógyulásnak ezt a választott formáját. Lehet, hogy már nem szeretsz, sőt, lehet, hogy már egyenesen utálsz, de úgy tenni, mintha nem létezett volna köztünk szerelem, számomra nagyon fájdalmas. Nekem eddigi életem legnagyobb szerelme vagy. Igen, vagy. Nekem nem múltak el az érzéseim. Tudom, hogy te jóval előrébb tartasz ebben a folyamatban, de ott voltam, megéltem, tudom, hogy mennyire szerettél, tudom, hogy neked is nagy szerelem voltam én. Azt is mondtad többször is, hogy a legnagyobb.  Hogyan lehet ezt így megsemmisíteni? Ha törlöd minden nyomát, elmúlik? Ha meg már elmúlt, nem mindegy, hogy ott a lájk vagy nem? Igazából számomra ez pont azt mutatja, hogy igenis van még ott érzés. Mert ha közönyös lennél, baromira nem érdekelne, hogy ott a lájk vagy sem. De téged érdekel.  Évekkel ezelőtt te már kizártál az é