Mintha jönnél a napsütéssel. Mintha a fényáradat téged is hozna a gondolataimba. Furcsa ez. Sokszor és sokat változó érzés és gondolat bennem, ami valahogy a végére igencsak ugyanoda fut ki. Már beszélni is jó rólad. Ma legalábbis jó volt. Mintha megint több lennék, mintha érdekesebb lennék ha te vagy nekem.
Tök hülyeség, mert az az igazság, hogy érdemekben a férjem nyomába sem érsz, de legalábbis le vagy maradva jócskán. Nyilván nem is ismerlek annyira, mit őt, de ezt valahogy bizton állítom. Mégis oda tudlak tenni, ahová máskor meg tényleg komolyan azt érzem, semmi keresnivalód.
Az az igazság, hogy ezt az egészet még mindig nem tettem helyre magamban. Vagy pontosabban, fejben már helyre tettem, és az érzéseim még próbálják lekövetni. Az is probléma lehet, hogy gondolatban túl sokáig el szoktam menni, sokszor menekülök hozzád, ez pedig nem más, mint egy elképzelt álomvilág, szürreális, semmi köze a valósághoz, és hamis vágyakat kelt. Nagyon veszélyes. Időről időre le tudom állítani, aztán megint utat tör magának. Ebből is gondolom, hogy még valami baj van nálam.
Van az életemben alapvetően egy hiányállapot. És ezt a hiányt próbálom időről időre veled betömködni. ha máshogy nem, hát gondolati síkon. Nagyon nem jó ez, tényleg totál hamis irányba visz. Felismerem ezt magamnál, kezdeni nem tudok vele mit. Mert ha megállítom a gondolataim, olyan mintha megtiltanék magamnak valamit, ami aztán újra felszínre tör. Ha megengedem magamnak, akkor meg hajlamos magával ragadni, és valóságosnak tűnni, holott minden csak elképzelés, egy idilli állapot, ami ha létezik is, nagy törékeny és rövid a valóságban, és egy ilyen helyzetben sosem tudna tiszta lenni.
Meg kellene fogalmaznom, mi a valódi hiány. Ha több is van, akkor mindet. És a párkapcsolatomban kell kiteljesíteni, ott kell pótolni, a férjemből kell kinyerni, azon kell dolgozni. Csak tudnám, hogy ezt miért ilyen nehéz átültetnem a valóságba? Miért tudom elméletben, miért nem megy a gyakorlatban?
Egy részem nem akar elengedni téged. Nem tudom miért. Megmondom őszintén, szerintem nem a te érdemeid miatt. Van benned valami, de ez nem rólad szól, hanem rólam. Talán maga az az érzés, az izgalom, a vágyakozás, az újdonság, a flört, az, hogy valaki olyannak lát, amilyen most vagyok, és nincs ott sok év terhe, a 10 évvel ezelőtti énem árnyéka.
Az lesz a következő, hogy össze fogom írni, mit szerettem magamban abban az időszakban, amíg te voltál.Ha megvan a lista, akkor meg szépen kitalálom, hogy nélküled hogyan tudnám ezt kinyerni magamból. Mert valójában arra az énemre vágyom, amihez te egy kulcs voltál. kétségkívül a legfontosabb kulcs, de nem az volt a minden. A mindenség, vagyis az az állapot belőlem jött. Én éreztem azt, hogy élek. Ez kell nekem újra, és olyan mintha, vagyis nem olyan, hanem az van, hogy azt hiszem, hogy ha te megint az életemben vagy legalább valamennyire, akkor legalább valamennyire én is olyan lehetek, mint amilyen szerettem lenni. Újra érezhetem azt az energiát, ami akkor körülvett és bennem volt.
De hiszem, hogy ez nem csak tőled lehet. van más út is ahhoz, hogy belőlem ezek előjöjjenek, mert ezek az én energiáim voltak. Te csak segítettél előcsalogatni, de az a lényeg, hogy ezek nélküled is létező tulajdonságok, olyan valamik, amik felszínre akarnak jönni. Szóval azokat a dolgokat kell megtalálnom, amik segítenek olyan vagy hasonló energiákat mozgosítani. Nem egy új szerelemre gondolok, véletlenül sem. magamból, egyéb tevékenységekből egy része biztosan elő tud jönni, és az már elég lenne, hogy ne beléd kapaszkodjak. Te a múlt vagy. A jelen és a jövő nem lehetsz. Nekem pedig ezt a kettőt kell szem előtt tartanom, ha haladni akarok. Márpedig akarok. Mindennél jobban szeretnék haladni. Azokkal a tulajdonságokkal és energiákkal, amikkel tudom, mert tapasztaltam, hogy itt vannak bennem.
És ha az enyémek, akkor csak én kellek hozzájuk. Na jó, egy részükhöz csak én kellek, de az indulásnak tényleg elég jó lesz.
Meg kell írnom azt a listát, és át kell gondolnom az ok-okozat összefüggéseket. De ez meglesz, hamarosan!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése