Azt mostmár vegytisztán látom, hogy a vágyott állapot, amit hozzád kötök, nem más mint a szerelem érzése, és annak minden olyan velejárója, ami egy kapcsolat, egy szerelem elején megszületik bennünk. Amikor szinte lebegünk, és csakis a pozitív dolgokat engedjük be a másikból. Egyfajta szemellenzővel vagyunk a másik felé.
Én abszolút szemellenzővel voltam feléd. Volt azért olyan pillanat, amikor nem tetszett, ahogy hozzám érsz. Olyan nyomulós, olyan gyors, olyan közönséges volt. Egyszer volt ugyan, de volt, és annyira gyorsan elhessegettem, így utólag talán azért, hogy tényleg tökéletesre formáljalak, hogy minden tulajdonságodat a saját elképzelésem szerint építsem fel. Mintha az nem is számítana, mert csak egyszer fordult elő.
Az a baj, hogy a mi történetünknek hirtelen lett vége, mint egy áramütés, a kellős közepéből kellett azonnal kijönni. Befejezetlen maradt a kettőnk dolga, kérdőjelek maradtak. Ráadásul mindez a szerelem felívelő szakaszában történt, így még nem kaptuk meg a másikból a feketelevest. Nem élhettünk meg együtt szinte semmit, néhány lopott óra, és az elsöprő vágy, ami hónapokig csak gyűlt, csak egyre hatalmasabb lett, beteljesülni pedig csak egy fantáziavilágban tudott. Ott meg aztán tökéleteset alkot az embert, olyat, amit a filmek meg a gyerekkori mesék vetítenek elénk. De ez valójában hazugság. Vagy ha nem akarok ennyire durva lenni, akkor úgy írom, távol van az igazságtól, a valóságtól.
Ebben ragadtam én benne. Nem volt negatív tapasztalásom. Csak a szép és jó, amiből nem létező történeteket szőttem, szítottam, tápláltam a vágyat, ami így persze, hogy nem tudott kihúnyni.
Volt egy hónap, amikor ment az élet úgy is, hogy nem rád gondoltam elalvás előtt vagy az éjszaka közepén. Tisztábbnak éreztem magam, hogy nem rólad, rólunk fantáziáltam, és úgy éreztem távolabb kerülök tőled. De ebben munka volt. Ráadásul olyan munka, amit szerintem nem is így, nem is ide kellene befektetni. valószínűleg egész mélyebbre kellene menni, és ott kezelni, szinte biztosan egész más problémákat. Mert te valaminek a tünete voltál, illetve vagy még mindig. És ezt kellene feltárni, ezekről kellene beszélni, kivesézni, megfejteni, visszagöngyölíteni.
Nem hiszem, hogy e munka nélkül valaha szabadulhatok tőled. Évekig képes vagyok még így is szeretni, és ezt még egyszer már nem akarom. A jelenben, a valóságban szeretnék létezni.
Nekem ez külön munka lesz. A tanulás is sokat segítene az önismereten, nem fogom azt a vonalat veszni hagyni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése