A listám

Megfogadtam, hogy összeszedem, hogy a hozzád kapcsolódó időszakban mit szerettem magamban, az életemben, mi az, amit te előhoztál belőlem, és most hiányzik. 

Ezek megfogalmazásával nem titkoltan közelebb szeretnék kerülni magamhoz, és távolabb tőled. Meg szeretném vizsgálni, nélküled hogyan teremthetem meg magamnak azt a vágyott állapotot.

- minden nap csinos akartam lenni, ezért jobban odafigyeltem az öltözködésre és a hajam állapotára is.     A ruhákkal most sincs baj, a stílusom csak finomodott, megtehetem, hogy jól öltözködöm. A hajam az már más tészta, ellustultam hajat mosni. Nos ezen könnyen lehet javítani.

- hiányzik az izgalom, hogy jössz-e arra, mikor találkozunk, mikor írsz, mit írsz, mit válaszoljak. Ezzel a résszel egyelőre nem hiszem, hogy tudok mit kezdeni. Ez nincs, és nem is szabad(na) ezt hajhásznom. Abból kell kiindulnom, hogy nincs köztünk kommunikáció, és ne is akarjak előidézni. Bár nem mindig gondolom, hogy probléma, hogy vágyom erre. Az a probléma, hogy a múltbéli dolgok miatt bármit is beszélünk, törölnöm, titkolnom kell, és az ezt a mostanit is beárnyékolja, akkor is, ha most nem kéne semmit sem titkolni. Tehát onnantól, hogy azt érzem, titkolnom kell, már magát a létezését, pontosabban a vágyat, hogy ez létezzen, bűnösnek érzem. És nem hiszem, hogy tudok függetleníteni ettől a rossz érzéstől, akármennyire is jó érzés megélni a kommunikációt. Tehát ezt szerintem teljesen nélkülöznöm kell, vagy majd csak akkor próbálkoznom a kommunikációval, ha teljesen gyógyult leszek. 

- szerettem, hogy beengedsz a világodba. Hogy valami olyannak lehetek része, ami tök egyedi. Tudom, minden ember tök egyedi, de ebben az a lényeg, hogy számomra nem mindenki érdekes. 

- szerettem, hogy van egy fiú barátom. Szerettem normális, érett férfival beszélgetni, aki tök másként látja a világot, mint a férjem, vagy az akkori kollégáim, akikkel a napjaim nagy részét együtt töltöttem. És közben tökre különbözik attól is, amit a barátnőimmel tudok megélni. Ezt vagy máshol kell keresnem, vagy teljesen el kell felejtenem.

- imádtam hozzád járni. Az is egy más világ volt. Olyan jó volt, hogy együtt örültem veled, amikor meglett a hely, hogy kalapáccsal verhettem nálad a vakolatot, hogy velem koccintottál először erre az egészre. Ezek végülis szép emlékek, senki el nem veszi őket, és újraélni sem lehet már. Ergo ez nem is igen passzol ide. De legalább ezt tisztáztam.

- szerettem titkolózni. Szerettem, hogy van valami, ami csak az enyém, amiről nem kell beszámolnom, elszámolnom, megosztoznom. Szerettem, hogy e fölött nincs kontrollja másnak, csakis nekem. Ez az egyik legérdekesebb rész, mert ez adott létjogosultságot kettőnknek. Ezt még elméletben sem tudom hogyan kezelni, ehhez még bizonyára sokat kell tanulnom, vagy külső segítséget kérnem. Így egyelőre nyilván kivitelezni a megoldást is lehetetlen.

- szerettem, hogy ebből adódóan van valami történés, valami érdekes az életemben. Monotonnak ítéltem volna az addigi életem? Kívülről biztos nem látszhatott annak, de belülről azt kell mondjam, lehet ebben valami. Ezen még gondolkodnom kell. Talán lehet összefüggés azzal, hogy voltak olyan helyzetek, amikor élveztem, hogy ilyesmi történik velem, és beszélhetek róla. Mintha kellett volna egy kis dráma az életembe. De ez így meg nem igaz, mert amikor minden kezdődött, jobban mondva kialakult, még senkinek sem mondtam, mondhattam el, pattanásig feszített belülről, szinte felemésztett, annyira nem értettem mit élek át. Istenem, milyen sokáig nem esett le, hogy jobban megszerettelek, mint szabadott volna. 

Élveztem az izgalmat, hogy sziporkázom, amikor beszélünk, hogy megélhetem az önállóságomat, és szabadon jöhetek, mehetek hozzád, hogy olyan jó nőnek éreztem magam a közeledben, és olyan sokáig tartott mire megértettem, hogy mi az a gyomortájéki szorítás, ami utána szívtájéki majd ágyéktájéki is lett. Pedig olyan nagykönyvbe illően szerettem beléd. Istenem, hogy nem vettem észre hamarabb. Sokszor éreztem is magam tininek, furcsa volt ezeket az érzéseket érett, felnőtt fejjel megtapasztalni, és mivel az is társult hozzá, hogy titkolnom kell, még különlegesebb volt ez a tapasztalás. Felnőtt fej és gyermeki érzelmek, vagy egyszerűen olyan érzelmek, amiket nem tanultam meg kezelni, hova tenni, igazán megélni is csak kétszer éltem meg. 

- már írtam feljebb, de az nagyon fontos pont, hogy jó nőnek éreztem magam abban az időszakban. Nyilván jött belülről az a szárnyaltató érzés, hogy bármire képes vagyok. Ettől - gondolom én - nőtt az önbizalmam, ami aztán kiterjedt nem csak a mentális képességeimre, hanem a fizikai valómra is. Mert ugye ha egy nő jól érzi magát a bőrében, akkor tényleg sugárzik. Tudtam sziporkázni, mások is észre vették, mennyire kinyíltam, hogy jól nézek ki, hogy vagány vagyok, hogy bevállalós vagyok.

- tudtam a szexre új szinteken gondolni. Felfedeztem, hogy micsoda erő rejlik bennem e téren is. A legrosszabb, hogy ezt sem akkor, sem azóta megélni nem tudtam. Kívánom a szexet, a szenvedélyes, minden mindegy csak essünk már egymásnak szexet, meg akarom élni az önfeledt szexualitást. Sokszor gondoltam azt, hogy baj van velem e téren, de amikor megjelentél, olyan színtisztán látszott, hogy a vággyal az égadta világon semmi problémám. A megélés, a saját testemhez való viszonyom, na az már más kérdés.

Azt hiszem elkerülhetetlen, hogy ezeket a kérdéseket egy szakemberrel is átbeszéljem. Egész jól látom a problémáimat, úgy gondolom, beszélni is tudnék róluk, a kiutat, a megoldást, vagy legalább a változtatási irányt viszont több esetben nem látom. Talán ebben tudna segíteni egy profi. Vagy ajtókat nyitogatna. Azt érzem, haladnék, de elakadtam.