Ugrás a fő tartalomra

Legyünk barátok!

Egy idő után nekünk nem ment már úgy igazán a beszélgetés.
Elütöttük az időt együtt, mégcsak kínos csendjeink sem voltak, onnantól mégsem ment a nyílt beszéd, hogy világossá vált, ami tulajdonképpen a kezdetektől világos volt, te a kérdéseid mögé bújtál, míg én bár mondtam és mondtam, megnyílni nem tudtam. Úgy gondoltam, már az is épp elég bűn, amit érzek, hát még ha kimondanám…

Féltem, mi lesz ha azok a sokszor kusza, máskor teljesen egyértelmű gondolatok és érzések napvilágot látnak. 
Leginkább magamtól féltem.

Mai napig nem tudom, benned mi zajlott. Mi volt ez velünk?! Nem tudom rá azt mondani, hogy csak szexuális vágy. Kétség kívül az is, de még annyi más…

Te olyannak ismertél meg, amilyen vagyok. Akkor találkoztunk, amikor már kiformálódott milyen vagyok. Ott volt a közeledben egy magabiztos, csinos, okos nő, aki érti a viccet, aki megbizható, akire számíthatsz. Akivel ott az izzás minden pillanatban, minden leírt sorban, minden meghallgatott zenében. Ott az izgalom minden találkozásban. 

És neked ez tetszett. Meg persze nekem is. 

Most meg nem tudok elszakadni. Beleburkolózom a gondolataimba, amik nem eresztenek téged. Ha elalszom, ha felébredek, ha autózom, ha zenét választok, ha csinosnak érzem magam, … ha és ha. 

Mostanában megint csak te jársz a fejemben. Mióta azt hallottam magányos vagy, csak még inkább ott akarok lenni neked, ott veled. Szeretnék az lenni, aki miatt minden nap van mosoly az arcodon. Aki először eszedbe jut, ha jó vagy rossz történik veled. Aki veled együtt örül. Aki az életed szerves része.

Hihetetlen, hogy ennyi idő után sem múlik. Sőt néha olyan erős, mintha mindez tegnap történt volna. Hogy lehet ez? Hogy érezhetek ilyen erős kötődést? Ilyen erős késztetést, hogy tegyek már valamit, ami újra legalább egy kicsit hozzád kapcsol?

Sejted-e egyáltalán mennyit gondolok rád?! 

Lehetséges, hogy megérezzük, ha valaki ennyi energiát áldoz ránk?

Most azt kívánom, bárcsak tudnád, hogy valaki így érez irántad. Hogy valakinek te vagy, mégha csak gondolatban is, a világ közepe. Hogy valakinek ennyi szép emléke kötődik hozzád. 

Ne légy magányos! Legyél legalább a barátom újra!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Olyan jó volt belőled egy kicsit kapni! Hiányoztál! Annyira szeretem, amilyen vagy. Kell, egyszerűen szükségem van egy ilyen karakterre, de nem is a karakterre, egyszerűen rád van szükségem ahhoz, hogy jól tudjak működni. Hogy ott legyek a helyemen. Hogy alkossak, hogy motivált legyek, hogy segíts szárnyalni. Ha most nem rontjuk el, talán lehetnél te az egész életemben az a személy, aki tudja, hol tart az életem, aki tudja milyen vagyok, aki ott van nekem, akinek ott vagyok én. Mert én is szeretnék ott lenni neked. Mert azt akarom, hogy tud, mindig számíthatsz rám, mert te kiemelten fontos vagy az életemben, mert megkérdőjelezhetetlen helyed van a szívemben. Nekünk dolgunk van egymással. Remélem ezt érzed te is, és ha érzed, nem érted félre. Talán most sikerülhet. Talán most úgy tudjuk megadni a másiknak, amire szüksége van, hogy senkinek nem okoz fájdalmaz. Talán most majd úgy működik, ahogy kell. Működnie kell, mert nem maradhatsz ki az életemből. Veled teljes! És azon leszek, hogy e...
Megjegyzés küldése
További információk
Hogy gondolhattam valaha, hogy ki tudlak zárni magamból? Mintha egy gyermek küszködését olvastam volna újra. Ma már szinte hihetetlen, hogy ki akartalak zárni. Téged, akinek a karjaiban gyógyulok. Aki az első és az utolsó gondolatom minden nap. Honnan jöttél? Ki vagy te? Ki küldött? Hogy történhetett ez? Milyen forgatókönyvet írt a sors nekünk?  2018-as az első feszítő bejegyzésem. Akkor már tudtam, hogy te fordulópont vagy az életemben. Hogy mindent fel fogsz bolygatni. Isten a tanúm, mennyire próbáltam, de mennyire nem tudtam magam távol tartani tőled.  Most már az enyém vagy, és én a tiéd. Hogy ki rendezte ezt így, talán sosem fog kiderülni, és persze nem is lényeg. Gyönyörű kegyetlen sorsírása ez valakinek. Milyen hosszú, és milyen rögös út vezetett eddig. De kétségtelenül elvezetett hozzád. Te vagy, aki mellett megnyugszom, és aki mindeközben úgy képes feltüzelni, ahogy már régóta senki. Te vagy, akinek elhiszem, hogy szép vagyok. Jó néha a te szemeddel látni magam. Te va...
Megjegyzés küldése
További információk

Bízom az életben

Hogy ezután mi lesz, azt csak a jó Isten tudja. Vált-e ki még belőled érzést, ha meglátsz, ha egy helyiségben vagyunk. Számítok-e még neked. Kavarognak bennem a gondolatok, szomorúságot érzek. Úgy érzem, nem én irányítok. Úgy érzem, nekem ezt el kell engednem, és hagynom, hogy minden úgy történjen, ahogy azt valaki megírta nekem, vagy nekünk. Lehet, hogy ez már az elengedés vége. Nem tudom. Semmiképp nem új kezdetnek érzem. Nincs vibrálás, nincs szerelmes feszültség. Csak sima feszültség van. Bennem még hozzá egy kis fájdalom. Elteszlek most már egy fiókba, talán ideje, hogy emlék legyél és ne a jelen minden pillanata. Szeretlek, de magamat is szeretem. Ideje magamat választanom, továbblépnem. Haladnom a saját utamon. Remélem egyre kisebb helyed lesz a szívemben, és betölti majd valami szép a jelenben. Ha úgy alakul, hogy van még dolgunk egymással, mindent meg fogok tenni, hogy működjön, hogy boldog legyek és boldog legyél. Isten látja lelkem, másképp csinálnám. Jobban csinálnám. Hogy ...
Megjegyzés küldése
További információk