Négy nap telt el azóta, hogy utoljára találkoztunk. Azóta, hogy egy gyors öleléssel elváltunk az együtt töltött, átbeszélgetett este után.
Én öleltem meg, hirtelen ötlet volt.
Számomra jelentőségteljes búcsú volt, tudtam, egy ideig jobb ha kettesben nem találkozunk. Nem is néztem rá, nem láttam az arcát utána, csak beszálltam az autómba, és haza hajtottam.
Aztán napokig csak erre a pár másodpercre tudtam gondolni, nem tudtam szabadulni az emlékétől. Olyan váratlanul érte a hirtelen jött testi kontaktus, hogy egy a nyakamra adott gyors puszival viszonozta a gesztust, miközben átkarolta a derekam.
Helló, szia! - mondja most kacéran flörtölve, mikor négy nap múltán újra lát.
Megint miatta vagyok csinos, és gyorsan el is könyvelem magamban, hogy megérte fodrászra és sminkre költeni, és tulajdonképpen ez a ruha nem is volt drága.
Helló, szia! - válaszolok hatalmas vigyorral az ábrázatomon.
Leülök a helyre, ahol a nevemet olvasom, beleborzongva a felismerésbe: hosszú esténk lesz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése